Kérlek, várj

Tudod, éjjel suttogtak a fák.
Gallyaikat szépen ringatták.
Törzsmúltjuk mesélt még
nekem egy történetet, mely
valahol egyszer megszületett.

És hittem a zúzmarás ágaknak.
A hó takarta fehér bokroknak,
hogy kendőm melege a szerelem.
Könnyeid ragyognak a szememen.

Valahol, túl a messzi égi jeleken.
Gyöngyházfényű, halk lélekcseppeken.
Dallamokat játszik két érző szív...
A hangok motívuma egy márványív.

Mely áthidal a szívedtől a szívemig.
Cseng - énektől egészen a dobszóig.
Üteme és ritmusa olyan, mint a síp.
Pánhangú dallam, sirályajkú rím.

Melankolikus ez a csend a karjaidban,
de a szívem mégis édesen ringatózik.
Most megannyi erdei tündér hallgatózik.
Csodálatos körülöttünk a leírhatatlan táj.
Lassan indulnánk, de egyszerre mondjuk.
- Kérlek, várj!


Matias Florans és Flagranti Poeta verse


Alkonyati csendben

Csillagtalan éjben markoltam homokot,
mely arcomra édes mosolyt lopott.
És a hold fukar fényéből is kevés jutott,
mégis csak szívemnek szerelmet hozott.

Utam szikkadt talaján sokáig mentem,
mindaddig kóboroltam, míg szíved nem öleltem.
De mindig is mosolyodat szívemben őrizgettem.
Veled egyesült szerető, magányos lelkem.

Alkonyati csendem pillantásába beléptél.
Hajnal első sugaráig emésztő, vad vággyal szerettél.
És én kértem, hogy maradj itt velem még.
Igen, szeress úgy, ahogy egykor rég.

Nézd velem a fehér pillangók násztáncát.
Nézzük együtt a felkelő nap mosolygós arcát.
Majd az ölelő karjaidat fond a testem köré, ahogy éjjel.
Szeress engem őszinte szerelemmel.

2019. február 13., Asztalos Tamás társszerzővel


Florans és Flagranti versek

Holdtölte fényében


Éjjeli álmom ha valóra válna.

Eljutnék hozzád meleg kis szobádba.

Levenném kabátom, letenném a székre.

Melléd ülnék halkan, s néznék szép szemedbe.

Elmondanám néked, hogy mennyire szeretlek, hogy hosszú évek óta csak téged kereslek.

Eső áztatta mocsaras talajon, téli hidegben a ropogó havakon.

S tűző nyári napban szomjam is feledve.

Lombhullajtó őszben emléket temetve.

Kerestelek mindig sorsom miértjében,

a csillagokat fedő borús fellegekben.

S egyszer egy éjszaka holdtölte fényében.

Álmodtam sorsot hitben és reményben.

Most már tudom, hogy hozzád utazok.

Azt is, hogy örökké veled maradok.


2019.02.17.Florans Matias


Moon filled his light


My night dream if it came true.

I'd get you into your little room.

I'd take off my coat and put it on the chair.

I'd sit quietly next to you and look into your beautiful eyes.

I'd tell you how much I love you for years

I'm just looking for you.

Rain soaked on marshy ground, in cold winter, on the crevice.

S throbbing in thirsty day in summer, too.

Deciduous fall in memory of the fall.

I've always been looking for my fate,

overcast cloudy clouds.

And once in the night of moonlight.

I dreamed of fate in faith and hope.

Now I know I'm traveling to you.

I also stay with you forever.


2019.02.17.  Matias Floran

Retel és Hunorka

Nekem még királyom, a nagy Bleda még hiányzott,
kedvesem Hunorka ezen már rég nem gondolkodott.
Tisza mellett egy temesközi faluban éltünk
én, Hunorka és Hajna, egyetlen gyermekünk.

Késő őszi nap estéje köszöntött reánk,
sok éve voltunk már együtt, de minden éjjelen összeért a szánk.
Kedvesem egy onogur szépség volt nekem,
boldog voltam, hogy szerethettem...

A hold ezüstös fénye az ablakra vetült.
Férjem, Retel, mellém, az ágy szélére ült.
Kezem megfogta, és a szemembe nézett.
Évek múltán is újra és újra megigézett.

Szerettem tiszta, szerelmes szívemből,
Ősi lángok tüze lobbant a lelkemből.
Boldog voltam vele a kis falunkban.
Takaros és meghitt otthonunkban.

Hajna lányom a szememnek fénye,
A legszebb kincs, az életem reménye.
Bízva bíztam, hogy majd egy szép napon.
Úrnő lesz belőle ez minden gondolatom.

Gyertyánk esti fénye már lassan leégett.
De nem jött az álom, és vajon mi végett?
Retel szemeiben felvillant egy fény!
Csókja édes volt, gyöngyházfény!

Hajna leányom kisded volt, még szopott,
aprócska szív, mi nekünk boldogságot hozott.
E kisleány volt életem valós értelme,
Hunorka pedig szívem egyetlen szerelme.

Mellébújtam kedvesen, ám jó szorosan,
hogy igazi férfiként csókjaimmal elhalmozzam.
Ezen az éjjelen az övé voltam, s ő az enyém,
összeforrt testünk megvilágította a holdfény.

Florans és Flagranti vers.


Az oldal a világ legkönnyebben használható weboldalkészítőjével, a Mozellóval készült.

 .